Vájtfül Archívum

Az Underoath eddig minden új lemezével változtatott valamelyest stílusán, minden új albummal összeszedettebb, ‘barátságosabb’ lett a hangzása. A ‘The Changing Of Times’ után ráadásul az extrém rikoltozásáról is ismert Dallast új ‘énekes’ váltotta Spencer Chamberlain (ex-This Runs Through) személyében. Annyi kiderült a nyitó ‘Young And Aspiring’ előzetesen letölthető nyers változatából, hogy Spencer más megközelítésben ‘énekel’, […]

Tovább »

A Tourniquet sok szempontból igen sikeres előző albuma, a ‘Microscopic View Of A Telescopic Realm’ után sokan alig vártuk a folytatást. A Tourniquet végre újra sínre került. Erre mi történik? A gitáros Aaron Guerra a távozás mellett dönt. Természetesen megértem Aaront, amiért a családalapítást és -fenntartást a zenekar elé helyezte, csak úgy éreztem, hiányozni fog […]

Tovább »

‘Free’, ‘Loud ‘N Clear’, ‘Soldiers Under Command’, ‘To Hell With The Devil’, ‘Honestly’… a sort hosszan folytathatnánk. Ugyan ki nem emlékszik ezekre a címekre? Na jó, biztos sokan vannak, bevallom, én magam sem tudtam semmit a ‘darázsjelmezes’, Biblia-dobálós srácokról sikereik csúcspontján, a ‘80-as évek második felében. Azóta azonban pótoltam a lemaradásomat (legalábbis nagyrészt), és örömmel […]

Tovább »

A Narnia egyértelmű fejlődést mutatott az 1999-es ‘Long Live The King’ és a 2001-es ‘Desert Land’ között, ami bizakodásra adott okot a következő, negyedik lemezre nézve. 2001-ben az énekes Christian a Wisdom Call nevű projectje élén is egy jó lemezzel jelentkezett, ami szintén jó előjelként volt felfogható. Aztán a ‘The Great Fall’-ról is kezdtek szállingózni […]

Tovább »

Neal Morse neve bizonyára ismerősen cseng a progresszív muzsika híveinek fülében, hiszen a kitűnő muzsikus egészen a közelmúltig napjaink egyik legjelentősebb progresszív zenekarának, a Spock’s Beard-nek az alapítója, énekese, és fő dalszerzője volt. (A háromból már csak az első mondhatja el magáról.) Neal Morse emellett a ‘Testimony’ előtt már két szólólemezt is kiadott, továbbá tagja […]

Tovább »

A mewithoutYou első Tooth & Nail-es nagylemeze, az ‘A->B Life’ nem igazán érintett meg a megjelenése idején. A zene, amit nem is olyan könnyű kategorizálni - talán az egyszerűség kedvéért legyen mondjuk post punk -, még csak-csak tetszett, ám az énekes Aaron Weiss kétségbeesett kiáltozásával nem bírtam megbirkózni. Aztán hallottam Aaront a Norma Jean ‘Memphis […]

Tovább »

Hol van már az ‘Understand This Is A Dream’, vagy akár az ‘Emotion Is Dead’? Hogy-hogy hol?! Hát természetesen mindkettő a gyűjteményemben. Persze nem is erre vonatkozott költői kérdésem, amely a ‘Love’ hallgatásakor merült fel bennem. Sokkal inkább arra próbáltam utalni vele, hogy az új album szinte semmiben sem emlékeztet a két első nagylemezre. Mégis, […]

Tovább »

Nem vagyok elkötelezett koncertlemez-rajongó, ám pl. a Rez, az MxPx, a Saviour Machine, vagy éppen Darrell Mansfield koncertalbumai nagyon beváltak. A Ghoti Hook ‘R.I.P.’-jébe belehallgatva először a jó hangzás fogott meg, másrészt láttam, hogy jópár dalt (a hatból négyet) felraktak rá az utolsó, ‘Ghoti Hook’ című EP-ről, így a CD beszerzése mellett döntöttem.
A ‘R.I.P.’ anyagát […]

Tovább »

A tavalyi ‘How To Start A Fire’-rel kedvenc floridai emo-bandám, a Further Seems Forever bizonyította, hogy nem afféle ‘egylemezes csoda’: a második nagylemez legalább olyan jó volt, mint a ‘The Moon Is Down’ című első. Ráadásul mindezt új énekessel, a Dashboard Confessional miatt a FSF-t hanyagoló Chris Carabba helyett érkezett Jason Gleasonnel, akinek vállára elég […]

Tovább »

(Egyik) kedvenc ska-zenekarom, a Five Iron Frenzy tehát beadta a kulcsot. A csapat immár az égi vadászmezőkön fújja a kürtöt, ám távozása cseppet sem volt angolosnak nevezhető. Nem, hiszen már tavaly év elején bejelentették a dolgot, és búcsúzóul még kiadtak két lemezt, továbbá turnéztak is egy nagyot. A két lemez egyike, a ‘Cheeses…’ addig kiadatlan […]

Tovább »