Vájtfül Archívum

Kiáltozni akarok
hangosan hirdetni
itt van az én Uram!
a Szabadító!
hiába szólnak
rám, hogy
hallgassak
én annál
hangosabban
kiáltom
Itt van az én Uram!
aki megváltott
nevemen szólított
megérintette
Szívemet!
és megváltozott
az
egész
Életem!
Szenczy István

Tovább »

Ha testi valódban eljönnél,
s leülnénk teázni,
mit mondanál nekem?
És mit mondanék én?
Csak ülnék
szótlanul,
hisz a szívbe látsz.
És Te sem szólnál
csak néznél rám.
Háborgó szívem
elcsendesülne
és elborítaná
a béke.
Nem-fontos létem
mégis fontos,
kibékülnek
az ellentétek,
mindent másképpen
látok,
ha nem
a saját szememmel
nézek.
Ha eljönnél
hozzám teázni…
- s szememet
elfutják a
könnyek -,
de hát
itt vagy,
hisz megígérted.
Milyen kéreg
borítja s szívem,
hogy nem érzem
az érintésed?
Hol az a kohó
ahol tisztítják az ércet?
Ne tartson
vissza félelem,
ne tartson
vissza fájdalom,
belemegyek
Érted.
Csendes
vasárnap […]

Tovább »

Piruló hajnal
sejlik a vízen,
puhán dereng
a közelgő reggel.
Izzó parázson
sül a hal,
ráköszönt
Tibériás tavára
a hajnal.
Ki parton állt,
míg vízen voltak,
most csendesen
megszólalt:
“Simon, János fia”
szeretsz engem?”
Igen, Simon volt,
a János fia,
nem volt már Péter,
nem volt szikla.
“Szeretlek Uram.”
felelte,
de most
nem ígért
semmit se.
Elszállt a kérdés
és visszajött.
Harmadszor is elsuhant
Tibériás tava fölött.
Fájt a kérdés,
a harmadik,
de jól tudta,
nem lázadozhatik.
Elröppent a szó
a tó fölött,
de amit Jézus mondott
az mind örök.
Századok […]

Tovább »

Akkor még
eldugott bokorból
jött a felelet.
Ma már Ádám
nem tartja szégyennek
a pőreséget,
az üres lelket,
álnok szívet
és csalárd nyelvet.
Inkább kérkedve
káromkodik
szórja szitkait
és hangoskodva ejti ki
ocsmány szavait.
Hazugságra nyílik ajka,
és csupán csak
egy gondja van,
hogy ne kapják rajta.
Szíve kemény,
szemén hályog,
nem veszi észre
a sivárságot.
Szemed eltakarhatod,
hogy ne lásd
a szakadékot.
De magad
hiába áltatod.
Benedek Laura

Tovább »

Itt vagyok Istenem,
mondom csendesen,
és nem merek
a szemedbe nézni.
Te jól tudod miért,
az egész életért.
Mint pára tűnt el
minden tettem,
mert üres szívvel
cselekedtem.
Pedig tudtam mindent,
amit éppen tudnom kellett,
mégsem ragadtam meg
az erődet.
Keserű lett a szívem,
ahogy visszanéztem,
add meg nekem,
hogy legalább ezentúl
másképp legyen.
Benedek Laura

Tovább »

Az utcán emberek
jönnek-mennek.
Útjuknak valami
célja van,
de az életük
céltalan.
Ki mondja
meg nekik,
hogy minden
értelmetlen
ha nincs velük
Isten?
Benedek Laura

Tovább »

Kifeszített vitorlákkal
rohanunk a szélben.
Tajtékzik, morajlik
alattunk a tenger.
Versenyt futunk
a gonosz idővel,
és nem látjuk,
hogy mellettünk
ott áll Jézus a vízen.
Minden erőnkkel
harcolunk a széllel,
pedig ha Jézust
hajónkba vennénk,
lecsendesedne
a tenger.
Benedek Laura

Tovább »

Szénási Jonathan Sándornak ajánlom!
Rángatózik a testem,
a lábam fáj,
folyik az orrom,
tüsszögök megállás nélkül,
nincs kedvem semmihez,
körülöttem minden
romokban hever,
vécére óránként rohanok,
Jézus elvonásom van:
nem kaptam meg a napi
Igémet.
Szenczy István

Tovább »

Fekete ég,
vöröslő kék.
Halál szelének
hideg keze
érinti meg
a szíveket.
Fájdalmában
a föld
megremeg,
a templom
kárpitja
kettéhasad,
a szikla
megreped.
Beteljesedett!
Tanítványai
mind szétfutottak,
nem maradt hite
csak a latornak.
Túl az értelmen,
hite átragyog
a reménytelen
fekete égen.
Ő mégis él.
Benedek Laura

Tovább »

Pistike jó tanuló volt,
egyszerűsége lenyűgözte tanárait,
nap-nap után szállította haza a jó jegyeket.
Középiskoláit két év alatt végezte el,
Továbbtanulása nem volt kétséges,
született zseni volt.
Egyszer egy nap, mikor a szülök elmentek otthonról (moziba) egyedül hagyták a gyereket,
éjfél után értek haza,
szörnyű kép tárult eléjük:
az […]

Tovább »