Vájtfül Archívum

Régi keleti egyházak

A keleti keresztények másik csoportjába azok a régi keleti egyházak tartoznak, amelyek jóval a 11. századi szakadás előtt , az 5. és 6. századi krisztológiai viták alkalmával szakadtak el Bizánctól és Rómától.

Nesztoriánusok

Alapítójuk Nesztoriosz, 5. századbeli konstantinápolyi pátriárka, aki Jézus Krisztus kizárólagosan isteni természetét hirdető eretnekek ellen fellépve különválasztotta egymástól Krisztus isteni és emberi természetét. Azt állította, hogy a második Isteni Személy úgy lakozott az ember Krisztusban, mint valami szentélyben. Nagy vitákat váltott ki az a kijelentése, hogy Máriát ennélfogva nem nevezhetjük Theotokosznak (Isten­anya), hanem csak Krisztotokosznak (Krisztusszülő). Nesztorioszt – a 431-ben megtartott Efezusi Zsinaton – elítélték, megfosztották pátriárkai hivatalától, majd száműzték.

Követői a Római Birodalomtól keletre eső Perzsiába menekültek, ahol a zoroaszteri dualizmustól áthatott mentalitás kedvező talajt biztosított tanaiknak és csatlakozva az ottani keresztény közösségekhez rányomták azokra a nesztorianizmus bélyegét. A szír-káld nak nevezett perzsa egyház 486-ban fogadta el hivatalosan a nesztorianizmust. A nesztorianizmus az elkövetkezendő századokban igen intenzív missziós tevékenységet fejtett ki egész Ázsiában. Hittérítőik Kínába, Mongóliába, Tur­kesz­tánba is eljutottak, s virágzó közösségeket alapítottak. Terjeszkedésüket a mongol hódítás állította le. Az egykor nagy befolyással rendelkező nesztoriánus egyháznak ma már igen kevés követője akad. Többségük Irak, és Irán területén él. Az iszlám uralom elől sokan az Egyesült Államokba menekültek.

Mind a mai napig megtartották Nesztoriosz krisztológiai tanítását, azt állítva, hogy ez a tan maguktól apostoloktól származik és ők Nesztoriosz fellépése előtt is vallották. A zoroaszteri jó vallás hatása alatt nem hisznek az áteredő bűnben, úgy vélik, minden gyermek tisztán és büntetlenül jön a világra, s csak később szennyezi be magát a bűnökkel.

Monofiziták

Míg a nesztoriánusok Krisztus emberi természetére fektettek nagy hangsúlyt, addig a monofiziták Krisztus isteni természetét domborították ki. Ez az új krisztológiai vita újabb szakadásokhoz vezetett. A monofizitizmus Eutükhész konstantinápolyi archimandritával (főapát) kezdődött, aki azt állította hogy Krisztus az isteni és az emberi természetből tevődik össze, de a megtestesülés után az emberi természet úgy istenült meg benne, hogy Jézus nem egylényegű az emberekkel. Ahogyan a mérhetetlen tenger magába olvasztja az egy csepp vizet, úgy olvasztotta magába a végtelen isteni természet az emberi természetet. Ezért a megtestesült Krisztusban csak egy természetről (mone phüzisz) lehet beszélni. Ezzel Euthükész gyakorlatilag kétségbe vonta Jézus emberi valóságát.

Az egyetemes egyház a 451-es Kalcedoni Zsinaton számolt le a monofizitizmussal, leszögezve, hogy Krisztusban két természet van, de a két természet egy személyben – nem megosztva, vagy szétválasztva – egyesül. Jézust nem lehet sem két létalanyra osztani, amint azt a nesztoriánusok tették, sem isteni, sem emberi természetét nem szabad egymásba olvasztani, amint azt a monofiziták tanították.

Jakobiták. Szíriában Jakob Baradaj szervezte meg a monofizita egyházat a 6. században. Halála után híveit jakobitáknak nevezték el. A jakobita egyház jellegénél fogva szír nemzeti egyház volt, ezért az iszlám – melynek követői Bizáncban látták nagy vetélytársukat – toleránsak voltak vele. A fanatikus Tamerlán azonban a 14. században ugyanúgy megtizedelte a virágzó jakobita egyházat, mint ahogyan elbánt a nesztoriánusokkal. Jakobiták ma Szíria, Irak, Törökország, Libanon és Jordánia területén élnek. A 17. században jakobitává lett az eredetileg nesztoriánus indiai Tamás (vagy malabár) keresztények egy része is. Mindkét jakobita egyház tanai igen közel állnak a katolikus tanokhoz. Még monofizitizmusuk is inkább terminológiai zavarra, mint valódi eretnekségre emlékeztet. A filioque kérdésben a katolikus állásfoglalást vallják, a pápai primátust azonban nem ismerik el.

Örmény egyház. Az örmények a 3. század elején fogadták el a kereszténységet, és már 295-ben (a konstantini fordulat előtt) államvallássá tették. A perzsa hódítók ellen folytatott háború miatt az örmény egyház képviselői nem tudtak részt venni a 451-es kalcedoni zsinaton, mely elítélte a monofiziták tanait. Mivel a zsinat után egész keleten a monofiziták kerültek túlsúlyba, az örmények az ő szemszögükből ismerkedhettek meg a kérdéses krisz­to­lógiai vitával és el is fogadták álláspontjaikat.

Kopt egyház. A hagyomány szerint maga Márk evangélista alapította meg az ősi alexandriai patriarkátust, a korai kereszténység teológiai fellegvárát. Később egész Egyiptomban a monofizitizmus terjedt el. Az egyiptomi keresztényeket az arabok érkezésétől kezdve nevezték koptoknak – azaz egyiptomiaknak. Az arab uralom alatt elnyomásoknak voltak kitéve, de mind a mai napig fennmaradtak. Továbbra is ragaszkodnak az “egy természet” állásfoglalásához, a filioque kérdésben pedig a görögkeleti egyházak nézeteit vallják. Mária tiszteletükben, szentségtanukban nem különböznek a görögkeleti, vagy a katolikus állásfoglalásoktól. Vezetőjük Alexandria pátriárkája, Szent Márk utóda, a kopt pápa.

Etiópia egyháza. Etiópiában a 4. század közepén vált államvallássá a kereszténység. Mivel az etióp egyház egészen a 20. századig az alexandriai pátriárka joghatósága alá tartozott, Egyiptom elszakadása az egyetemes egyháztól automatikusan magával vonta az etiópok elszakadását is.

Az etiópiai kereszténység az ókori zsidókereszténységnek egy sajátságos hajtása. Erről tanúskodik Bibliájuk kánonja, mely magába foglalja az apokrif Énok könyvét, Ezdrás apokalipszisét, valamint Hermász Pásztorát is. Hitük szerint ők birtokolják az elveszettnek tartott ószövetségi szövetségládát, melyet Akszum­ban őriznek és különleges tiszteletben részesítenek. A keresztség szentségét a születés utáni nyolcadik napon szolgáltatják ki és a fiúgyermekeket körülmetélik. Ezenkívül tartják az ószövetségi táplálkozási tilalmakat, végzik az ószövetségi tisztulási szertartásokat, a zsidó szombatot ugyanolyan szent napnak tekintik, mint a vasárnapot. Imádják a háromszemélyű egy Istent és különleges tiszteletben részesítik Máriát. Mint a jako­bi­táknál és az örményeknél, náluk is elhalványodott a monofizita tan.

RT

Lapozás: 1 2