Vájtfül Archívum

A morvaországi hutterita közösség

Az 1520-as évek végétől, részben a svájciak hatása alatt álló kis csoport szerveződött Morvaországban. Súlyos hányattatások és belső szakadások után, az egyik levált közösségnek sikerült 1556 és 1620 között békés körülmények között fennmaradnia, ők voltak a hutteriták Az 1620-as évektől ismét üldöztetéseknek voltak kitéve, mely során eljutottak Magyarországra és Erdélybe is.

Jacob Hutter (?-1536)

A máig fennmaradt hutterita közösség névadója 1529-ben lett anabaptista prédikátor Tirolban. Az üldözés fokozódásával egyre több testvért küldött Morvaországba, ahova 1533-ban követte őket. Austerlitzbe érkezett, ahol már korábban kialakult egy sajátos anabaptista telep (Brüderhof). Hutter azonnal meghirdette, hogy a telep reformja elengedhetetlen, s hamarosan teljesen új alapokra helyezte a morvaországi anabaptisták életét. Miután megszerezte a Brüderhof fő adminisztrátora tisztséget, azonnal nekilátott a változtatások megvalósításához. A vagyonközösségen alapuló termelés és fogyasztás hosszú időre meghatározta a habán udvarok gazdaságát.

Ferdinánd rendeletére azonban Hutternek menekülnie kellett. Az üldözések elleni tiltakozásul kemény hangvételű levelet küldött 1535. májusában Morvaország kormányzójának:

„Ó jaj és mégegyszer jaj nektek örökre, ti morva urak, hogy engedtetek Ferdinándnak, ennek a kegyetlen zsarnoknak, az isteni igazság ellenségének, s hogy beleegyeztetek abba, hogy a jámborokat és istenfélőket elűzzék földjeitekről; jobban féltek a halandó haszontalan embertől, mint a mindenható Úristentől.”

Rövid ideig ismét Tirolban tűnt fel, de 1535 novemberében elfogták és 1536. február 25-én máglyán elégették. Halálának hírére az austerlitzi gyülekezet felvette nevét. A hutteriták azonnal elkezdték misszionáriusi tevékenykedésüket, s bár becslések szerint a hittérítők 80 százaléka mártírhalált halt, mégis eredményes szolgálatot végeztek. Hutter utóda Hans Amon lett, az ő ideje alatti üldöztetések ellenére 40 ezer főre becsülik a hutterita közösség létszámát 1542-ben bekövetkezett halálakor.

Peter Riedemann

Riedemann (1506-1556) volt a hutterita közösség legjelentősebb teológusa. Az 1530-as években misszionáriusként működött, melynek következtében többször is bebörtönözték. A fogságban írt levelei mellett két „Hitvallást” is elkészített, melyek a hutterita teológia legfőbb alapjai lettek. Riedemann célja az eretnekség vádja alól való tisztázás volt:

„számot kívánunk adni hitünkről, tanainkról és életünkről sorrendben, amennyire lehetséges, ami által hisszük, minden embernek meg kell látnia és eléggé fel kell ismernie, hogy nem vagyunk eretnekek és lázítók, mint ahogy istenkáromló módon neveznek bennünket.”

1542 végére Riedemann Morvaországba utazott, ahol elvállalta a vezetői tisztséget Leonhard Lanzenstiellel együtt. Vitathatatlanul ő lett a hutterita közösség lelki vezetője egészen 1556-ban, a Nyitra megyei Brockóban bekövetkezett haláláig.

A fehérhegyi csatát követő nikolsburgi béke után azonban kiutasították a testvéreket Morvaországból. Az 1622. szeptember 22-én Dietrichstein kormányzó által kiadott pátens egyértelműen fogalmazott:

„Mindazok, akik a hutteri testvériséghez tartoznak, legyenek férfi vagy asszony-személyek, a kihirdetés napjától számított négy héten belül, halálbüntetés terhe mellett, nem tartózkodhatnak többé Morvaországban, sem oda be nem léphetnek.”

Újabb üldözések, menekülések kezdődtek tehát, melyek után Magyarországon és Erdélyben találnak nyugalomra a hutteriek.

Rencsényi Áron

Lapozás: 1 2