Vájtfül Archívum

A Schleitheimi Hitvallás

Münzer forradalmának bukása után szükségesnek érezték a pacifista irányzat hívei nézeteiknek írásba foglalását, ezzel együtt a radikalizmustól való elhatárolódást. A feladatot egy volt bencés rendi szerzetes, Michael Sattler (1490-1527) vállalta magára. Sattler 1525. márciusában került kapcsolatba a zürichi anabaptista gyülekezettel, majd kiutasítása után Strassburgban és Würtemberben hirdette az evangélium üzenetét. 1527 februárjában a svájci határ menti Schleitheimbe hívta össze az újrakeresztelő közösségek vezetőit egy közös hitvallás megfogalmazása érdekében. A néhány napi tanácskozás után megszületett hitvallás sokkal inkább hitvédelmi célú, mintsem dogmatikai jellegű.

Az „Isten gyermekeinek testvéri egyesülése hét cikkely alapján” címet kapott irat pontjai a következők voltak:

• Keresztség
• Kiközösítés
• Kenyértörés
• Elkülönülés
• A gyülekezet pásztorai
• A fegyverviselési tilalom
• Az eskütételi tilalom

A cikkelyek elsősorban a gyülekezeti renddel és fegyelmezéssel kapcsolatosak. Olyan témák, mint Isten, az ember, a Biblia, az üdvösség, az egyház vagy az eszkatológia nem fordulnak elő. A keresztség kérdését azonban nem hagyhatták figyelmen kívül. A hitvallás egyértelműen fogalmaz:

„A keresztséget azokon kell végrehajtani, akik bűnbánatot tartanak és életük megjobbítására törekszenek, (…) akik Jézus Krisztussal együtt eltemetkeznek és kívánják a jel felvételét. Ilyen alapon nem lehet szó csecsemőkeresztségről.”

A fogalmazványt az anabaptista közösségek legtöbbje elfogadta. Zwingli „Elenchus” -ában cáfolta a cikkelyeket, míg Kálvin a hitvallás követőit „tévelygő, kommunista szektásoknak” bélyegezte. Hamarosan a hatóságok Sattlert elfogták, pert indítottak ellene, s 1527. május 20-án kivégezték.

Rencsényi Áron

Lapozás: 1 2