Így történt
2006. szeptember 27. | VallomásokAki kér, az mind kap!
Isten elvégezte. Alig egy hét múlva már az Övé voltam. Nem volt ebben semmi különleges jel vagy átélés, csak az történt, hogy amikor a szerelem és a szex legmélyebb sodrába vetettem bele magamat a vizsgák után, akkor egyszerűen megéreztem: ezt nem tehetem Istennel! És imádkoztam, kimondtam Neki: “URAM! Nem teszem többé! A Tiéd az életem! Csak azt akarom tenni, amit Te mondasz!” Ámen.
Megtértem
Utána az Úr a még hátralevő tisztázásokat is elvégezte és elvégeztette velem. Bűneimet megvallottam, s ezzel a szerelemmel, - ami nem Tőle való volt - is szakítottam: Vége lett a járásnak, vége az újabb és újabb kísértéseknek, hogy térjek vissza a korábbi szex-központú kapcsolathoz. Amikor szakítottunk ezzel a lánnyal (egyébként Isten még azt is elvégezte, hogy csöndben, mindkettőnk oldaláról egyszerre érjen meg ez a döntés), hirtelen úgy éreztem, hogy egészen felszabadultam Isten számára. Most üresedett meg a szívem teljesen, és most töltet be igazán az Ő Szent Lelkével. Erre már nagyon vágyakoztam!
Betöltekezni Szent Lélekkel!
Kértem Őt egy imakörben – egy, helyen, ahol többen együtt imádkoztunk - és Ő betöltött. Átjárt szeretetével, örömével és erejével. A mosoly, ami akkor a szívemet feszítő örömtől az arcomra költözött, azóta sem tűnt el az életemből. Megtanultam saját tapasztalatból is végre, hogy “AZ ÚR ÖRÖME A TI ERŐSSÉGETEK!”
Milyen jó volt, hogy a bizonyságtételeknél ezután közvetlenül is tapasztalhattam, hogy mit jelent, ha a Szent Lélek adja a szavakat.
Elkezdtek megtérni az emberek. No nem az évfolyamról még, egyelőre, de a távolabbi ismerősi körből. A könyvtárból, s az otthonunk környékéről.
Az Úr még egy fontos dolgot elvégzett bennem ebben az időben. Elhatározásra jutottam: nem fogok járni senkivel, nem akarok több szerelmet az életemben, csak egyetlenegy személy iránt (Jézuson kívül), aziránt, a lány iránt, aki majd a feleségem lesz. Ezt pedig kértem, hogy az ÚR mutassa meg majd annak idején. így jártam tovább az egyetemre, vizsgáztam a tanév végén - ismét az Úr Jézus csodálatos támogatásával és áldásával -, s így következett el az első csodálatos “keresztyén nyár” az életemben. Táborok, Bibliatanulmányozás, evangélizációk, rengeteg őszinte, mély imádság, és keresztyén ismerősök; testvérek, akiktől különösen sokat tanulhatok, és Istennek sok-sok csodája a hétköznapokban, a találkozásokban, a bizonyságtételekben, imádságokban… Isten gondoskodott rólam.
Nem hagyott már elveszni, és megőrzött a kísértésekben is. A tánc, a diszkó, a koncertek nem vonzottak már. Valahogy - leginkább így tudnám fogalmazni - nem volt rájuk szükségem! Ivás? Öröm volt bennem így .is, ital nélkül is! Lányok? Teli voltam szeretettel, és azzal a vággyal, hogy mindenki megismerhesse az Urat! Járni valakivel?
Nem kívánkoztam rá. Egyvalakit szívesen megismernék, s ez az, aki majd a társam lesz. De ez az Úrnál van, és ha eljön az ideje, Ő majd megmutatja. Milyen jó így, vele, az Úrral ilyen bizalommal járni!
Ez az IGAZI JÁRÁS Jézussal
Ö mélyen szeret Ő igazi barát igazi társ Öt, nem lehet megunni soha, és Ő sem un meg engem. Nem csal meg, nem hagy el, nem cserél le egy fiatalabbra (vagy pénzesebbre). Ezt éltem, ezt tanultam ezen a nyáron, 1979 nyarán. És bizony, azóta akárhány nyár telt is el, minden nyár CSODÁLATOS KERESZTYÉN NYÁR. Nem bűnökkel telten, nem kiégettségig élvezve önmagam kiélését, nem rohanva az újabb és újabb izgalmat rejtő kalandok után, és valahogy mégis lemaradva arról, amit reméltem volna a kalandtól - bár mindent megszereztem belőle… Csak valahogy mégis kevés volt… No de sebaj, majd a következő… Nem ilyen már nincs többé.
Teli van kalanddal az életem!
De ezeket a kalandokat nem én keresem. Az Úr vezet azon az úton, mit Ő készített el számára. Egy napom sem unalmas. Az unalmat elfelejtettem, amióta megtértem. Pedig nem a zene tombolásával próbálom a hétköznapok szürkeségét valahogy színessé kavarni. Nem rázom már a fejemet és a testemet, alkohollal oldva fel a vérem fegyelmét valami kemény zenére üvöltve és táncolva… Ma már ez nem jelentene örömöt! Nem azért, mintha megöregedtem… volna . Nem, hanem .azért, mert megismertem Őt, Jézust, és Őt dicsőítem, s a bensőm ürességét is Ő tölti be, s a Vele való kapcsolat.
A kalandok miatt a napok néha heteknek tűnnek. Eltelik egy hét, és annyi minden történt, mintha hónapok szálltak volna tova.
Az első nyár olyan volt, mintha egy év telt volna el. És ma is így van ez. Ha nem írnám, nem tudnám számon tartani, hogy az úr mennyi mindent cselekszik akár égy hét alatt is.
Sokéves házasságban is éghet a szerelem, ami Tőle van…
Tőle kaptam meg a társam, Ő tanított meg arra, hogy mit jelent TISZTÁN ÉLNI azzal, akit elkészített, hogy majd a feleségem legyen. Jézustól tanultam - elég hosszú tanulás volt -, hogy Ő nem “járást” akar, hanem jegyben járást (ami egészen más, egy felelősségteljes, végtelenül boldog, de nem öncélú kapcsolat…). Tőle tanultam, hogy a házasságban is éghet a SZERELEM, AMI. TŐLE VAN. “A szerelemlángjai az Úrnak lángjai.”
Így éltünk, élünk vele ma is, Annával, es a gyerekekkel, Eszterrel, Hannával, Mironnal és Jazon Márkkal.
Boldog felelösségek
Időközben - a jogi egyetem befejezése után - végigjártam egy bibliaiskolát az EPK szervezésében, lediplomáztam az Evangélikus Teológián.
A missziómunka boldog felelősségét a vállamon, hiszen sok ezernyi gyermek, tinédzser és felnőtt (a szülők és a pedagógusok) szembesül munkánk által az Örömhírrel hétről-hétre.
De ez mind nem változtat azon a tényen, hogy Ő, Jézus Krisztus az Ura a hétköznapi életemnek, és hogy Ő az, akitől várok mindent, várom az életem, életünk vezetését, irányítását. Az Ő dicsőségére, az Ő tetszésére szeretnék élni, egész családommal együtt, és azt kívánjuk, arra vágyunk egész szívünkkel, hogy az Úr eljöveteléig az Ő munkájában álljunk, s az evangélium hirdetését segítsük elő az országban.
*Mai fejemmel senkinek sem javasolnám ezt a megoldást
Dr. Kováts György