Azután, magától
2006. szeptember 29. | Bandi bácsi üzeneteiHozzá kell tennem, hogy ennek a három azután-nak és magától-nak van három feltétele:
Az első - s ezzel szeretném magamat és mindenkit bátorítani -: még a jézusi magvetés arányai is, hogy sport-nyelven fejezzem ki, három az egyhez, a magvető példázata szerint. A mag háromszor esik rossz földbe: útfélre, letaposott útra, tövisek közé; és csak egyszer a jó szántóföldbe.
Micsoda isteni realitás! Mennyire nem idealizmus ez (noha ezzel vádolják Isten Igéjét).
A nevelők, szülők, nagyszülők és mindenki számára, aki velem együtt néha könnyen elfáradt vagy belefárad a vetésbe, hadd húzzam alá Isten Igéjéből ezt az üzenetet: ha vetünk, az arány bizony ez! Három az egyhez. De a Magvető, a Nagy Magvető, a mi Urunk Jézus Krisztus mégis vetett! És az a szegény magyar paraszt valahol, talán két tankcsata között - mégis vetett! Nem mondta, hogy azután már nincs több vetés! És talán ma is abból élünk, hogy vannak ilyen magvetők! Ez az egyik feltétel. És bárki, bárhol, bármilyen magot vet, ezt nagyon komolyan vegye számításba!
A második feltétel: a türelmes alázat, vagy az alázatos türelem. Jaj, de hiánycikk! Mindkettő. Nagyon nehéz az alázat, a visszalépés, a hátralépés, a türelmes várakozás. Milyen ingerültek tudunk lenni például egy üzlet pénztáránál, ha valaki elébünk tolakszik! Felmordulunk, vagy ha nem, akkor összeszorul a gyomrunk és csúnyákat gondolunk magunkban róla. Pedig talán öreg, beteg, vagy gyermeke várja, nekünk meg csak fél perccel kell tovább állni.
Számomra újra és újra érthetetlen, hogy három-négy órát tudunk ülni egy koncerten vagy egy operában, utána pedig fél percért tülekszünk a ruhatárnál!
Egyszer kórházban feküdtem - s ha valahol ráérünk, hát ott mindenki ráér. Még ma is emlékszem, a laboratórium előtti padon ülve micsoda veszekedés volt, mert valaki soron kívül ment be vérvételre, pedig semmi dolgunk nem volt, csak ülni és várni és gyógyulni. Se alázat, se türelem - és tőlünk MÉGIS ezt kéri a Gazdánk.
Gondoljunk csak a példázatnak arra a csodálatos jelenetére, hogy a gazda, amikor elveti a magot, nyugodtan lefekszik és vár. Másnap hiába ment volna ki, a föld úgy volt, ahogy ő elboronálta. Talán egy hét múlva is hiába ment ki, akkor is olyan volt. De ő lefeküdt és várt. Nyugodtan, alázatosan és minden idegeskedés nélkül. Alázatos türelemmel. S amikor sarjadt a zöld vetés, akkor nem azt mondta, hogy óh, ez még zöld, hanem azt, hogy már zöld!
Ehhez kell türelem és alázat, hogy például amikor a gyermekünk nagy-nagy zöldségeket csinál, akkor azt tudjuk mondani, hogy: óh, még zöld, illetve már zöld! De ebből a zöldből egyszer kalász terem! S ha Isten akarja, be is érik. Lehet, hogy mi nem érjük meg.
Negyven évi lelkigondozói szolgálatom alatt hányszor és hányszor hallottam őszülő fejű, valamikori gyermekektől: - Óh, hányszor beszélt az édesanyám vagy édesapám nekem Jézusról, és én hallgattam, mert úgy illett; vagy talán azt mondtam, hogy papa ne prédikálj, vagy mama ne lelkizz! Bár élnének, úgy szeretném nekik megmondani, hogy már én is olvasom az evangéliumot és nekem is van bibliám! Akkor még nagyon zöld voltam, de látja, megfehéredtem és beért a vetés.
Mindenki ismeri Zsindelyné Tüdős Klára nevét. Egyszer meglátogatott Ausztráliából a lánya. Már akkor halálos beteg volt, alig élte túl az édesanyját. Hányszor beszélt Klára néni neki Jézusról, Istenről, evangéliumról! Azt mondta a lánya: - Húsz évvel ezelőtt hallgattam az anyámat, igyekeztem nagyon udvariasan hallgatni, de elengedtem a fülem mellett. Ám Isten áldja meg érte, hogy elmondta azt, amit csak most hallok meg - húsz év után!
Igen, először van a vetés, azután kicsi zöld, de az nem fű, az már a majdani gabona, azután kalász, azután termés. Azután, azután, azután! És Jézus azt mondja, hogy így igaz: más a vető és más az arató. Lehet, hogy én már nem érem meg a sok éven át vetett mag beérését valakinek a szívében: az mégis beérik és mégis megtermi majd a harminc-hatvan-százannyit. Mert mi csak vetünk, ez a mi dolgunk, a beérlelés az az Ő dolga: jöjjenek bár háborúk vagy tankcsaták, ez az élet, illetve Isten országának, Isten királyi uralmának, rendjének törvénye.
A harmadik feltétel egy különös szó: a magától. Ahogy mondottam volt a gazda vetett, azután lefeküdt, a mag pedig kicsírázott és Isten áldása alatt - ez mind kép, hasonlat Isten uralmáról - magától megteremte, amit meg kellett teremni.
Isten királyi uralmának hallatlan misztériuma ez a magától! Akár azt is mondhatnám, hogy ez a magától, ez Isten egyik titokzatos Neve.
Ámen helyett hadd olvassam fel egy nagy luteránus költőnek talán a legszebb versét, ami: igehirdetés. Az Isten országának misztériuma, a “magától” titka és Isten kegyelme van benne.
Reményik Sándor: Kegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
Alig lehet megköszönni, kedves Atyánk, hogy ha mi elvetettük a magot jól, rosszul, de Isten királyi uralma alatt, az Ő szentséges szent kényszerítésére, belső inspirációjára, akkor az magától beérik. Talán nem érjük meg, talán mi már odaát leszünk Nálad, de a Kegyelem, ez a csodálatos “magától”, beérleli a harminc-hatvan-százannyit. Még akkor is, ha az arány: három az egyhez; még akkor is, ha sokszor türelmetlenkedünk és nem tudunk alázatosan várni.
Mert Te megáldod a vetéseket, amit hittel és a Te kegyelmed, szereteted, jóságod alatt vetünk.
Ha belefáradunk, juttasd eszünkbe ezt az Igét. Ha elbukunk, tudjunk újra felállni és újból kezdeni! Ha elfogy a türelmünk, szólj ránk, ha sírunk, vigasztalj bennünket Szentlelkeddel, ha haragszunk, csitíts, szólj, beszélj a szívünkkel és könyörülj rajtunk, hogy újra és újra átélhessük: nemcsak ezen a zajos földön élünk halálunkig, hanem Isten királyi uralma alatt odaát is mindörökké. Ámen.
Gyökössy Endre
Lapozás: 1 2