Vájtfül Archívum

- Az új albumod, a The Way I am, elégedettebbnek tűnik az előző lemezeidhez képest. Elégedett vagy?
Élvezem az egyedüllétet. Senki sem hiszi el, hogy igazából bátortalan vagyok. Az elmúlt hat évben nem volt lehetőségem arra, hogy bátortalan legyek a saját feltételeimmel. Ki kellett nyílnom. Be kellett engednem bizonyos embereket az életembe, és mindenekelőtt Istent kellett, hogy előre engedjem. Nem mindig tetszett a hely, ahová Ő akart menni. És ezt ki is fejezem a lemezeimen. Rájöttem, hogy fel kell tennem ezeken a kérdéseket azért, hogy megértsem miről is szól a kegyelem. Amikor ezt az albumot írtam, azt akartam, hogy azt tükrözze, amit Isten lát bennem. Amikor elkészült a lemez, elolvastam a szövegeket, és láttam, hogy milyen sok béke van benne.

- Ahogy hallgatlak, azt veszem észre, hogy sokkal enyhébb és könyörületesebb vagy, mint amikor először találkoztunk. Ez valami olyasmi, ami szándékos volt részedről?
Nagyon örülök, hogy megemlítetted a könyörületességet. Eddig ilyesmiről még nem beszéltem senkivel. Az ember nem úgy jár s kel, hogy mondogatja mindenkinek, figyelj, én próbálok békésebb lenni vagy hogy próbálok kedvesebb lenni. Sokat fáradoztam azon, hogy ezek a dolgok jelen legyenek az életemben. Legyen az én választásom vagy a Szent Szellemé, úgy veszem, ahogy jön. Azt akarom, hogy a könyörületesség és az elégedettség részem legyen. Nem csak imádkoztam ezekért a dolgokért, hanem tettem is értük valamit. Ami igazán érdekes, az az, hogy eddig erről senkivel sem beszéltem, és olyan emberek, akiket több mint egy éve nem láttam, odajönnek hozzám, és azt kérdezik, hogy mi történt velem. Megjegyzik, hogy sokkal kedvesebbé váltam.

- És nem olyan szarkasztikus…
Én még mindig szarkasztikus vagyok, ne érts félre. Még mindig vannak olyan dolgok, amiket szeretnék visszaszívni. De nincs bennem annyi harag. Sok harag gyűlt bennem össze azelőtt, és sok olyasmi, ami gyógyulást kívánt, és olyan dolgok is, amikhez Isten érintésére volt szükség. Semmiképpen sem lettem átalakítva. Nem próbálok hencegni semmi ilyesmivel, de érzem az elégedettséget, amire mindig is vágytam. Most már képes vagyok arra, hogy leüljek, vegyek egy mély lélegzetet és nyugalmam legyen afelől, amit az adott nap hoz. Nyugalmam van azokban a dolgokban, amiket Isten megtartott a számomra. Olyan sok nagyszerű dolgot tett Ő már meg annak érdekében, hogy én nyugalmat és békét érezhessek.

- Én nagyon el vagyok ámulva a munka etikáddal kapcsolatban. Szereted a munkádat annyira, mint amennyire az látszik?
Mindenképpen szerencsésnek érzem magam azért, hogy reggelente felkelhetek és munkába mehetek. Inspirálva érzem magam. Ösztönözve érzem magam még akkor is, amikor nem akarok az lenni. Nem bírok megállni. Örülök, hogy alkalmam van rá, hogy arról beszéljek, ami megváltoztatta az életem. Szeretem a zenét. Fellépni is szeretek. Szeretek lemezt felvenni. Szeretem a lemezem reklámozását is, meg minden mást, ami ezzel jár. De ez nem elég. Nem keresek eleget ahhoz, hogy ennyire fáradt legyek. Nem keresek eleget ahhoz sem, hogy ennyire kritizálva legyek. Az hajt, hogy azt tegyem, amit egy spirituális teremtmény tesz meg annak érdekében, hogy Istent szolgálja.

- Ugyanígy gondolkodtál a pályafutásod kezdetekor is? Úgy látom, hogy elég sokat gondolkozol azon, hogy mi a szereped Isten királyságában, nem csak zenészként vagy keresztény művészként, de Jézus követőjeként is.
Ez így van. Nem is nagyon tudom elhelyezni magam a zenei világban. Minden dologra a örökkévalóságon keresztül kell, hogy ránézzek. Nem is tudom, hogy meg tudtam volna-e érteni ezt akkor, amikor elkezdtem zenélni. Csak leültem a szobámban, írtam pár dalt, ami jelentett valamit a számomra, és ennyi volt az egész. Nem tudtam, hogy felelős leszek azért, amiről énekelni fogok. Nem tudtam, hogy mindez meg fogja változtatni az életemet. De megváltoztatta.

- Sokkal többet beszéltél a sírásról, mint gondoltam volna.
Ó, sokat sírok. Őszintén szólva, az elmúlt évben sokkal többet sírtam, mint öt év alatt.

- Miért?
Mert jó dolog érezni.

- Mikor vagy a legboldogabb?
Mikor egy csésze teát iszom, baseballt nézek a tévén, ülök a kandalló előtt. Sok örömöm van abban, ha fellépek, idén talán több, mint valaha. Sokkal szabadabb vagyok most már a színpadon, és sok örömöt is találok benne. Sok bátorságba került, hogy idáig eljussak.

- Amikor a CCM magazin legutoljára csinált veled interjút, akkor már egy ideje nem beszéltél az édesapádról. Jobb már vele a kapcsolatod? Miért nevetsz?
Csak arra vagyok kíváncsi, hogy hány periodikus frissítést fog a keresztény sajtó lehozni a családomról.

- Sokszor kérdezik ezt tőled?
Igen. Az édesapám egyszer eljött egy otthoni koncertemre. Láttam, hogy ott volt, de nem beszéltem vele. Ez eléggé furcsa. Ő egy nagyon gyengéd ember, de annyi helyet kell neki hagyni, amennyire csak szüksége van. Ha hasonlít rám egy kicsit is, akkor én már régen elijesztettem volna, ha teljes erőből csak rárontanék. Még nem történt semmi féle közeledés, de én türelmes vagyok.

- Észrevettem, hogy sokat énekelsz kapcsolatokról az új albumon.
Tényleg? Ja, igen. Az In Two című számban.

- Nos? Hogyan kell egy férfit kettétörni?
Csökönyösnek kell lenni. Ez sokkal inkább egy költészeti állítás, mint bármi más. Ez nem az áltagos férfi-gúnyoló dal. A számban a nő az, aki felvállalja a felelősséget, ami ugye a fiúknak jól kellene, hogy essen. [Mindketten nevetünk] A rendkívüli dolog a számomra a nyelv kegyetlenségével kapcsolatban az, hogy nem kell, hogy hangos legyen. Néha sokkal rosszabb, ha alig észrevehető, türelmes és előre megfontolt. Az sem kell, hogy mérges legyen az ember. Nagyon egyszerű is lehet a dolog. A lényeg az, hogy a szavaink fájdalmat tudnak okozni.

- Ezt egy tényleges tapasztalatod alapján írtad?
Igen. Ez a szám azon a napon lett megírva, amikor rájöttem, hogy mit is tettem. Rájöttem, hogy milyen hidegek voltak a szavaim, és én direkt válogattam meg őket úgy, hogy azok legyenek. A szám arról szól, hogy milyen bánatot tud okozni valami, ami múlófélben van. Hiányzik, hogy azt tudjam mondani, “hé, milyen jó lenne most téged darabokra tépni.” Most azt tanulom, hogy hogyan használjak kedves szavakat. Néha nehéz azt mondani, hogy “igazad van, nekem meg nincs,” vagy azt, hogy “bocsánat,” vagy hogy “kérlek bocsáss meg.” Én mindig harcoltam az ilyesmi ellen, de most már nincs lehetőségem az ilyen luxus dolgokra. Tudom, hogy néha jobban is esik. Az In Two című dal egy lamentáció azokért az évekért, amikor megbocsájthatatlanul kegyetlen voltam a szavaimmal.

- Szerencsétlennek tartod magad a szerelemben?
Nem [Mosolyogva és nyomatékosan]

- Szerinted a keresztények túlbonyolítják a randevúzást? Olvastad már a “Kissed Dating Goodbye” című könyvet?
Nem olvastam. Szerintem én még nem csókoltam a randevúzást el egészen, de azt hiszem, hogy a randevúzás csókolt el engem teljes mértékben. Szerintem ki lettem rúgva. Nem tudom. Úgy értem, ki ne szeretné, ha szeretnék? Melyik nő az, aki nem szeretné, ha valaki levenné a lábáról? Én nem! [Mosolyogva] Mint sok fiatal lány példaképe, sokszor kérdezik tőlem, hogy milyen tanácsot tudok adni a randevúzással kapcsolatban. Én meg csak annyit tudok kérdezni, hogy “randevúzás?” Az meg micsoda?

- Szeretnél egy napon szülő lenni?
Arról álmodom, hogy ne kelljen dolgoznom, hogy tudjak mindenfelé utazni, és hogy fiaim legyenek. A kisfiúk olyan aranyosak. Igen, talán, de én ugyanakkor hajthatatlan vagyok azügyben is, hogy mi az a feladat, ami nekem lett kiosztva. Hiszem azt, hogy azon az úton vagyok, amelyen lennem kell. Természetesen remélem, hogy lesz családom, gyerekek, de először randizni kéne, nem? [Nevetve]

- Az új albumon azt hasonlítod össze, hogy milyen vagy te ahhoz képest, amit Jézus tett meg értünk a kereszten. A szövegeidben nagyon szókimondó és látványos vagy azzal kapcsolatban, hogy mi történt Jézussal a kereszten. Mi történt az életedben, ami kibővítette a felfogásodat azzal kapcsolatban, hogy mit jelent a keresztre feszítés?
Nem tudom, hogy volt-e valaha egy tiszta kép bennem arról, hogy milyen is volt a keresztre feszítés. Nem voltam felkészülve rá. Aztán elkezdtem azon gondolkodni, hogy milyen is lehetett Jézus felszögezett keze és felvágott oldala. Hirtelen ráébredtem arra, hogy neki is emberi teste volt. Tudom, hogy ez most furcsán hangzik, de láttam az egészet. Megértettem, hogy mit jelentett a számára az, hogy feláldozza magát. Nem olyan régen egy festmény előtt álltam, amin Jézus halott teste volt Mária Magdaléna és József (aki a sírt adta) karjaiban, és ha meg mertem volna érinteni az olajfestéket, érezhettem volna az izmait. És ez megerősítette bennem azt, hogy Ő fizikai testet öltött, a mítosz és a találgatás fölé kerekedve, hogy a Biblia tényleg igaz vagy sem. Kevés olyan ember van, aki nem ismeri Jézus történetét. De hogy valaki fel is fogja - nem csak úgy, mint egy eltúlzott sztorit -, ez a számomra egy nagyszerű pillanat volt. Ráébredtem, hogy nem mondhatom többé azt, hogy a számomra nincs kegyelem. Nem mondhattam többé azt, hogy nem volt bennem a hajlandóság arra, hogy megértsem az egészet.

- Szerinted az egyház elhanyagolta azt, hogy megtanítsa a keresztre feszítés fontosságát és valódiságát?
Nem hiszem, hogy az evangélium kudarcot vallhat vagy hogy emberileg tönkretehető lenne. Van, aki meri azt mondani, hogy “a keresztény, akit én ismertem, azt kudarcot vallott, mert mire leérettségizem, még mindig nem tértem meg.” Vagy azt, hogy “azok a keresztények, akiket én ismertem állandóan buliba jártak és ittak ugyanúgy mint én, csak még rosszabbá tették a szememben az evangéliumot.” Nem azt mondom, hogy vétkeznünk kell ahhoz, hogy Isten kegyelme bővelkedjen bennünk, hanem azt, hogy senki se merje azt gondolni magáról, hogy a tettei olyan erővel rendelkeznek, hogy azok le tudnák rombolni a Szent Szellemet. Az evangéliumban nincs kudarc, csak a siker lehetséges. Jézus azt mondta a tanítványinak, hogy még ezeknél is nagyszerűbb dolgokat fognak látni. És nem csak azt, hanem még azt is, hogy ezekben a dolgokban részesei is lesznek. És te? Te is részt szeretnél venni? Mert azt tudom, hogy én igen. Én menetkészen állok. Jézus azért jött, hogy nekünk életet adjon, bőséggel tele. Én az életemet pontosan így szeretném.

Angolból fordította Hock Zsuzsanna

Lapozás: 1 2