Vájtfül Archívum

Reformkísérletek

Jóllehet a muzulmán hódítók számos hindut áttérítettek a Mohamed hitére, az iszlám nem befolyásolta látható módon a hinduizmus belső fejlődését. A kasztfelosztást tagadó eszmék a hinduk számára tisztátalanok voltak, ezért az ilyen jellegű reformkísérletekre a hinduizmuson belül nem volt lehetőség. A két vallás tanainak ötvözésére irányuló legjelentősebb mozgalom, a szikhizmus is rövid időn belül önálló – mind az iszlámtól, mind a hinduizmustól független – felekezetté fejlődött. A muzulmánok után – a 16. századtól – a keresztények kezdtek terjeszkedni Indiában. Hittérítőik igyekezetét – legalábbis a megtértek száma tekintetében – nem sok siker koronázta. A kereszténység egészen más módon hatott a hinduizmusra: belső megújulásra ösztönözte.

Bráhma Számádzs. A reformkísérletek úttörője Rammohan Roj (1772–1833) nemcsak az ősi szanszkrit nyelvet ismerte, hanem megtanult arabul, héberül, ógörögül, latinul és perzsa nyelven, hogy eredetiben tanulmányozhassa a világvallások szent iratait. Tanulmányai során arra a meggyőződésre jutott, hogy a szent könyvek alapvető üzenetei – bármelyik vallást tükrözzék is – lényegében véve nem különböznek egymástól. Ezért hozta létre 1828–ban a Brahma–Szamadzsot (Teremtő Istenben Hívők Társasága) melyben a hin­duistákat, a keresztényeket és a muzulmánokat akarta egyesíteni. Rammohan Roj vallása keresztény etikával átszőtt teizmus volt. “Miután sokáig és szüntelenül kutattam az igazságot – írja egy helyen – arra a következtetésre jutottam, hogy Krisztus tanítása tükrözi legjobban az erkölcsi alapelveket, és hogy Krisztus tanítását a gondolkodó ember jobban tudja alkalmazni, mint bármelyik más tant, amellyel megismerkedtem”. Ram­mohan Roj azonban továbbra is hindunak tartotta magát. Kezdeményezésének csak a művelt, elit körökben volt nagy sikere. Halála után a Tagore család állt a moz­galom élére. A költő Ra­bin­dra­nath Tagore felismerve és elítélve a Brahma-Szamadzs elit jellegét, költészetében meleg szeretettel fordult az alsó kasztok tagjai és kasztonkívüli érinthetetlenek felé, ami az ortodox hinduizmus számára megbotránkoztató lépésnek számított.

Arja-Szamadzs. A Dajanand Szaraszvati által 1875-ben alapított Arja-Szamadzs (Arják közössége) egészen más módon válaszolt a kereszténység kihívására. Dajanand a világtól elvonult brahmin volt, Rammo­han Rojjal ellentétben nem kibékíteni igyekezett a hinduizmust a nyugati vallásokkal, hanem harcolt ellenük. Mozgalma a muzulmánná, vagy kereszténnyé vált hindukat próbálta visszatéríteni. Dajanand mottója a védákhoz való visszatérés volt. Ennek jegyében igyekezett gyökeresen megreformálni a hinduizmust. A védák­ban azonban éppen azt vélte felfedezni, ami azoknak a vallásoknak az alapvető jellegzetessége volt, amelyek ellen küzdött: az egyistenhitet. Véda­kom­men­tár­jaiban megtartotta a hinduizmus lélekvándorlás hitét, de elítélte a bálványimádást, a kasztrendszert és az áldozatbemutatást.

Ramakrisna Misszió. Ramakrisna Paramahamsza (1834–1886) nem sokat törődött az intellektuális szintézissel, nem foglalkozott a szent iratok tolmácsolásával, ehelyett a bhakti misztikusok útját követte. Káli istennő papja volt. Misztikus rajongása akkor sem csökkent, amikor a vedanta filozófiával megismerkedve arra a meggyőződésre jutott, hogy nem számit ki milyen néven nevezi az istenséget. Azt állította, egy és ugyanaz az Isten van jelen Kaliban, Rámában, Krisnában – sőt Krisztusban és Mohamedben is. Amikor nemhindu vallásúakkal találkozott, szabadon alkalmazkodott azok öltözködési, táplálkozási és istentiszteleti hagyományaihoz. Számára csak az istenséggel való misztikus kapcsolat számított – a formákra nem fektetett hangsúlyt.

Halála után hűséges tanítványa, Vive­ka­nanda (1863–1902) vette át a mozgalom irányítását. Ő alapította meg az ún. Rama­krisna-Missziót, melynek tagjai Indián kívül is terjeszteni kezdték a hinduizmust. A kasztrendszerrel kapcsolatban kompromisszumos megoldást javasolt . Elfogadta annak létezését, de eltörölte a kaszthoz tartozás lelki kiváltságait. Azt állította, minden ember – tekintet nélkül arra, hogy tartozik-e valamelyik kaszthoz vagy sem – egyaránt felismerheti magában az istenséget és üdvösségre juthat. Ezzel a nemhinduknak is alkalmuk nyílt elfogadni az örök világtörvény vallását.

RT

Lapozás: 1 2 3 4