Az ideális nő
2006. február 7. | Gondolatok a hitrőlMottó:
„Derék asszonyt kicsoda találhat?
Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél.
Ura szívből bízik benne, vagyona el nem fogy.
Egész életén át javát munkálja urának, nem kárát.
Szerez gyapjút és lent, és jókedvűen dolgozik kezével.
Hasonló a kereskedők hajóihoz: távolból is hoz eledelt.
Fölkel még éjjel, ételt ad háza népének, és rendelkezést szolgálóinak.
Ha az a szándéka, mezőt vásárol, keze munkájával szőlőt telepít.
Megkeményíti derekát, megfeszíti karjait.
Érzi, milyen hasznos tevékenysége, éjjel sem alszik el mécsese.
Ügyesen kezeli a guzsalyt, tenyerében tartja az orsót.
Tenyere nyitva van a nyomorult előtt, kezét nyújtja a szegénynek.
Nem félti háza népét a hóeséskor sem, mert egész háza népe meleg ruhába öltözött.
Színes szőtteseket készít magának, lenvászon és bíbor az öltözete.
Férjét jól ismerik a városkapukban, ahol az ország véneivel ül együtt.
Finom inget készít, és eladja, övet is ad el a kalmárnak.
Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé.
Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít.
Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés.
Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így dicséri:
Sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegyiket!
Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó.
Hadd élvezze munkája gyümölcsét, dicsérjék tetteiért minden helyen!”
Példabeszédek 31, 10-31
Milyen az ideális nő?
Erre a kérdésre ahány kor, kultúra és vallás, ahány nép és nemzet, ahány ember, annyi a válasz.
Lehet-e ideális felesége egy európai kultúrán nevelkedett nő egy muzulmán vallású, vagy egy hagyományos japán értékrendet valló férfinak? A tizenkilencedik század új nőideált megfogalmazó szüfrazsettjeit néhány századdal korábban még bizonyára boszorkánysággal vádolták volna. Egy patriarchális szemléletű országban, mint amilyen Magyarország is – ahol ugyan az alapjogok elméletileg garantáltak, de a gyakorlatban számtalan akadályba ütköznek –, mennyiben számít ideálisnak, és mennyiben megvalósítható a nők esélyegyenlőségi törekvése? Beszélhetünk-e ideális nőről, anélkül, hogy beszélnénk az ideális férfiról? Egyáltalában nem inkább ideális, humánus embereknek kellene lennünk, ami által a világunk is békésebb, jobb és ideálisabb hely lehetne? Már amennyiben bárki is lehet ideális, magán az eszmén kívül.
A mottóul választott ószövetségi idézet alapján úgy tűnik, ahhoz, hogy valaki ideális nő legyen, már ebben a távoli múltban sem volt elég csak anyának lenni, háztartást vezetni, hanem igencsak hozzá kellett járulni a család gazdasági jólétéhez is, mert csak így ülhetett ki büszkén a városkapuba az ország vénei közé az ideális nő férje. No, de azóta is azt mondják, hogy minden sikeres férfi mögött ott áll egy támogató hátteret biztosító nő. Egy szembetűnő változást, azért felfedezhetünk a mai és az ószövetségi ideális nő a leírásában. Mert igaz ugyan, hogy akkor is, ma is elvárták tőle, hogy helyt álljon a háztartásban és a gazdasági tevékenységben is, de emellett az ószövetségi időkben a lélek szépségét, a jó és könyörületes szívet emelték ki erényként, míg manapság ezzel ellentétesen a külcsín, a testi szépség az, amit főleg a média hathatós közreműködésével piedesztára tesznek.
A huszonegyedik században csak az üti meg az ideális nő mércéjét, aki mindenben tökéletes. Egyszerre és egyidőben csinos, szép és szexis, mint egy húszéves, gondos anya és remek szakácsnő, mint egy harmincas, nagy teherbírású munkaerő és ügyes háziasszony, mint egy negyvenes, tapasztalt és életbölcsességgel teli, mint az ötvenen túliak. Napjainkban a külsőség, a látszat a nyerő, és már senki sem törődik azzal, hogy mi van a fehérre meszelt sírokban.1 A számítástechnika segítségével az újságok címlapjain csupa hibátlan szépség jelenik meg, és ezzel irreális célok hajszolására készteti a nőket. Így megmaradt szabad idejüket nem a lélek, az emberség hanem csupán a testük karbantartására fordítják. Ugyanakkor ha a szeméből hiányzik a szíve mélyéről sugárzó jóság, szeretet és elfogadás, akkor minden szépség hideg, élettelen és meddő marad, csupán a kozmetikai ipar, a csodát ígérő fogyasztószer gyártók és a plasztikai sebészek gazdagodását és könnyű életét, korunk fogyasztói társadalmát szolgálja. Ha az ideális nő a mérce, ami felé törekszünk, akkor óvatosnak kellene lenni, amikor megfogalmazzuk, hogy mi legyen ez az ideál, mert a végén csak kergetjük majd a délibábokat, és távolról sem leszünk ideális emberek, a körülöttünk élők számára.
Visszatekintve a történelemre, minden kornak megvolt a maga nőideálja, az amelyik legjobban megfelelt a kor követelményeinek, a kor kultúrájának, ízlésének, az akkori társadalom elvárásainak. Csak ha azt nézzük, hogy az ideálisként elvárt női alkat mennyit változott a willendorfi Vénusz igencsak kerekded idomaitól napjaink már-már kórosan sovány nőideáljáig, már ez is sokkal többet elárul, mint csak a testsúly. Az ókorban, amikor az élelmezés még sokkal több gondot jelentett, értéke és szépsége volt a kövérségnek, hiszen a sikeresség mutatója, és egyben a túlélés záloga volt.
Ahogy a társadalom rétegződött, úgy változott és különültek el az elvárások az idealitást illetően. Mást vártak az ideális családanyától, mást az ideális szolgálótól, mást az ideális úrnőtől, és így tovább.
A kereszténység megjelenése változást hozott az ideális nő képében, és a nő úgymond „láthatatlanná vált” a történelem számára, kiszorult a közéletből. A zsidó patriarchális hagyományokon nevelkedett Pál nem engedte meg a nőnek a tanítást2, és az ideális nő szerepét főleg családban, a jótékonykodásban jelölte meg. Ugyanakkor a kereszténység addig nem tapasztalt egyenjogúságot3 kínált fel a nőknek, ez azonban az akkori politikai-társadalmi környezetben nem bontakozott ki igazán.
Tegyük fel újra a kérdést, hogy milyen legyen hát az ideális nő? Legyen kemény, és harcra is kész, vagy inkább legyen gyengéd menedék? Melyik áll jobban összhangban a nő természetével, aki éppúgy tud „anyatigrisként” harcolni, mint önfeláldozóan gondoskodni?
Milyen is a nő, legyen bár ideális vagy sem? Azt mondják a férfi a mennyiséget nézi, a nő minőséget. A férfi szereti a nagy és elvonatkoztatott eszméket, a nő pedig a kis megélhető részleteket. A férfi mindenben kételkedik, a nő mindent elhisz. A férfinek minden csak játék, a nő pedig mindent komolyan vesz. A férfi valamiért dolgozik, a nő pedig mindig valakiért.
A nyugati társadalom férfias értékeket vall és elnyomja a nőiességet. Tulajdonképpen a középkorban a nőt sokkal jobban megbecsülték, és aktívabban vehetett részt a társadalmi életben, mint a későbbiekben. Ez a hanyatlás a reneszánsszal kezdődött, amikor az olyan férfias értékek kerültek előtérbe, mint a racionalitás, az erő és a technika. Társadalmunk azért vált tárgyközpontúvá, mert férfiak építették. A reneszánsz a racionalitást választotta a misztikum, az én-az viszonyt az én-te viszony helyett, az objektivitást a érzelmek, és a fizikát a metafizika helyett. A nő háttérbe szorításával háttérbe szorultak az érzések, az érzékenység, a gyengédség, a jóindulat, a személyes kontaktus, és előtérbe került a hatékonyság, az erő, s ezzel együtt a keménység és a hidegség.
Nézzük csak milyenek azok a nők, akiket napjainkban tökéletesnek, követendő példaképnek állítanak. Nemde férfiasan sikeresek és határozottak? Állítanak-e példaképnek egy anyát, ha az anyasága mellett nem sikeres üzletasszony is? Ahhoz, hogy a nő elfogadottá váljon alkalmazkodnia kell ehhez a férfias világhoz. De nincs-e abban ellentmondás, hogy az ideális nőről beszélünk, ugyanakkor azt várjuk, hogy váljon minél férfiasabbá?
S ha választhatnék, melyik kor nőideálját választanám? Melyiknek akarnék megfelelni? Talán maradok a saját korunknál, mert elég szabadságot biztosít ahhoz, hogy saját magam határozhassam meg azt az ideált, amit el szeretnék érni. És mi is lenne az, ami nekem a tökéletességet, és ezzel az elérendő nőideált jelenti? Talán az, amikor mindennek a mozgatórugója az a szeretet,4 és azok a lelki értékek,5 amelyekről Pál apostol írt. Amikor az ember nem csak önmaga körül forog, hanem képes meglátni mások szükségét is.6
Benedek Laura
Jegyzetek:
1 „…hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal.” Máté 23,27
2 „A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg…” 1 Timóteus 2,12
3 „Kisztusban tehát nincs többé … sem férfi sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok.” Galatákhoz 3,28
4 „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem háborodik fel, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.” Korinthusiakhoz 13,4-7
5 „…szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” Galatákhoz 5,22-23
6 „..senki se a maga hasznát nézze, hanem mindneki a másokét is” Filippiekhez 2,4