Sziget 2005
2005. augusztus 21. | Beszámolók7. nap: augusztus 16, kedd
Az utolsó napra még a leglelkesebb szigetlakók is megfáradnak, és sokaknak már csak egyfajta levezetés, készülés a másnapi hazautazásra. Én is úgy gondoltam, hogy nem fogok sokáig maradni, főleg, hogy előzetesen nem sok koncertet jelöltem meg megnézésre érdemesnek. Aztán mégis másképp alakult, sőt ez lett a leghosszabb napom, hiszen egészen csak a hajnali, szinte reggeli órákban értem haza. Köszönhető volt ez egy leányzónak, akit még a szombati napon ismertem meg, és váratlanul úgy alakult, hogy a mai napot együtt fogjuk tölteni. Na, nem kell rosszra gondolni, amit persze nem is feltételezek egy keresztény magazin olvasóitól (ugye?!), mert ez elsősorban koncerteknek a meglátogatását jelentette.
Elsőként a Nagyszínpadon csíptük el a német Beatsteaks utolsó néhány számát, majd nem is mentünk messzire, hiszen hamarosan a The Hives kezdett. Nem ismertem korábban őket, de mivel többen is elismerően szóltak róluk, ezért belehallgattam a zenéjükbe még a Sziget előtt. Nem fogott meg túlságosan a lemezen hallottak, az élő fellépésük azonban igencsak elnyerte a tetszésemet. Egyrészt a zene is sokkal jobban bejött, de ami igazán tetszett az a színpadi előadásuk volt, mely során igazi show-t nyújtottak a lelkes közönségnek. Az énekes többször bemászott a rajongók közé, máskor viszont a lámpákat tartó oszlopokra kapaszkodott fel. A legemlékezetesebb jelenet pedig az volt, amikor mindannyian egy adott pillanatban megálltak, és szinte percekig mozdulatlanul maradtak.
A Hives lendületes rock’n'rollja után békésebb vizekre eveztünk, ami abban nyilvánult meg, hogy a Világzenei színpadhoz vándoroltunk át, ahol a Buena Vista Social Club kezdett. Igazából sokáig gondolkodtunk, hogy most ez az eredeti csapat lesz-e, vagy csak az ő számaikat fogják előadni más zenészek, végül ez utóbbit valószínűsítettük. Otthon aztán utána is néztem, és be kellett látnom, hogy az eredeti Buena Vista fellépésére nem sok esély van, tekintve, hogy a tagok közül többen is elhunytak az elmúlt években, s maga a koncert is úgy volt meghirdetve, hogy „Buena Vista Social Club presents Manuel Guajiro Mirabal” , aki viszont ténylegesen is közreműködött több Buena Vista lemezen, mint trombitás.
A koncert után kisebb pihenő következett, de hamarosan újabb zenekarok felé vettük az irányt. Fél tízkor a Nagyszínpadon kezdett a Good Charlotte, a fiatalok körében manapság igen népszerű amerikai pop-punk banda. Kicsit meglepődtem, mert főzenekarhoz képest viszonylag kevesen voltak. Lehet az utolsó napnak tudható be (sokan már akkor hátizsákokkal mentek kifelé a Szigetről amikor én még befelé jöttem az utolsó napra), de az is elképzelhető, hogy csak anyu-apu nem engedte el a Szigetre az ifjú Good Charlotte-rajongókat.
Mi 10-15 percet és az ezalatt elhangzott néhány slágert vártuk meg, majd rohamléptekben a metál-sátor felé vettük az irányt, hiszen ugyanebben az időben itt az Ignite lépett fel. A Kaliforniában élő Téglás Zoli vezette hardcore-punk csapat óriási hangulatot teremtett, mely a ráadásként eljátszott „A csitári hegyek alatt” kezdetű népdal átdolgozása alatt csúcsosodott ki. Reméltem, hogy emlékezetes koncertélményem lesz az Ignite, és szerencsére nem is kellett csalódnom.
A továbbiakban mászkálásokkal ismerősökkel való összefutással, valamint két magyar zenekar, az Auróra és a Kowalsky meg a Vega megnézésével töltöttük az időt, majd az éjszakai kiadós eső után a hajnali órákban elhagytuk a mocsárrá változott Szigetet… Majd jövünk újra egy év múlva.
Rencsényi Áron és Kiss Tímea